Munkaszerződést vagy megbízási szerződést kössünk?

Munkát nemcsak munkaviszonyban lehet végezni, hanem polgári jogviszonyban is un. megbízási vagy vállalkozási szerződés formájában is.

Sokszor felmerül a kérdés a gyakorlatban, hogy a munkavégzésre irányuló jogviszony, megbízási szerződés vagy munkaszerződés alapján jöjjön létre.

Fontos odafigyelni munkavállalás vagy munkáltatás során, hogy miként nevezzük a két fél között létrejött okiratot. Alapvető polgári jogi alapelv, hogy a szerződéseket nem azok elnevezése, hanem sokkal inkább annak tartalma alapján kell meghatározni. Tehát egy esetleges jogvita esetén a szerződést annak tartalma alapján kell minősíteni, jogilag megítélni és értékelni.

Amennyiben egy megbízási szerződés megkötésének az elsődleges célja a munkajogi szabályok kikerülése, akkor felmerülhet, hogy az adott szerződés színlelt és, hogy a megbízás a munkaviszony leplezését szolgálja.

Tekintettel arra, hogy a munkajogi szabályok alapvetően polgári jogi, kötelmi szabályokon nyugszanak, érvényes az a generális szabály miszerint a színlelt megállapodás semmis, továbbá ilyen esetben a leplezett jogviszonyt, jelen esetben
munkaviszonyt kell irányadónak tekinteni a felek kapcsolatának jogi megítélése szempontjából. A szerződések tartalmának szabad meghatározása pedig a szerződéses szabadság elvéből fakad.

A fentiek értelmében munkaszerződésnek kell tekinteni az olyan megbízási, vállalkozási vagy más szerződést, amellyel a felek valójában munkaviszonyt létesítettek, de azt más jogviszonnyal leplezték, az okirat elnevezése alapján.

Tulajdonképpen hiába neveznek a felek egy megállapodást megbízási szerződésnek, és benne a feleket megbízónak és megbízottnak, illetve kötnek ki megbízási vagy egyéb díjat, ha az okirat tartalmilag a munkaviszonyra jellemző ismertetőjegyeket tartalmazza. Egyes esetekben megbízási vagy vállalkozási szerződések munkaszerződésnek minősülhetnek, hiába megtévesztő a megnevezésük.

Érdemes tudni, hogy hol is húzódik vajon a határ a megbízási szerződés és a munkaviszony között. Az okirat tartalma alapján a szerződések hordoznak bizonyos jellegadó ismérveket, amelyek kifejezetten
munkaviszonyra utalnak. Ezen minősítő jegyek alapján – jogvita vagy ellenőrzés során – a bíróság vagy a hatóság vizsgálatot végez és dönt az okirat minősítéséről.

Munkaviszony jellegzetességére utalnak az alábbi ismérvek:

• megbízó széles körű utasítási és ellenőrzési joga,
• megbízott számára kifejezetten rendelkezésre állási kötelezettséget ír elő a szerződés,
• ha, a feladatokat munkakörként írják le,
• ha, a díjazás a munkabér jellegzetességeit viseli magán,
• amennyiben a munkaidőt és a munkavégzés helyét a munkáltató határozza meg,
• ha az anyagokat és eszközöket a megbízó biztosítja.

Az esetek sokszínűsége miatt az elhatárolás nem mindig egyértelmű a gyakorlatban. A felsorolt tényezőket ugyanis minden esetben, összességükben kell értékelni, a jogviszonyok egyedisége okán.

Legtipikusabb eset, amikor a munkáltató megbízási jogviszonyban kívánja foglalkoztatni a munkavállalót, hogy ezzel csökkentse a saját munkavállalóival összefüggésben keletkező kötöttségeket és kockázatokat.

Például megbízási szerződés kötése esetén nincs adó és járulék fizetési kötelezettsége a munkáltatónak és ezen esetben a jogviszony adóhatósához való bejelentése sem kötelező.

Továbbá egy esetleges munkabaleset bekövetkeztét követően sem helytállással, sem pedig felelősséggel nem tartozik a munkáltató.

Érdemes tehát odafigyelnünk, amikor munkavégzésre irányuló szerződést kötünk és egy esetlegesen felmerülő gyanú esetén keressünk fel szakembert.

Téma szakértő és a cikket írta

dr. Klimek Dávid György

jogi előadó