Hurghada és ami mögötte van – második rész

Hurghada és ami mögötte van – első rész

Avagy egy fodrász élménybeszámoló és hasznos tippek, tanácsok már az első részben is!

Az első részből pár gondolat:

Nyár elején utaztunk Egyiptom üdülővárosába Wizzairrel. A repülőjegyet már a járat bejelentésekor megvásároltuk, 68.360 Ft-os áron kettőnknek. Feladott poggyász hozzáadása megdobta volna a költségeket, ezért inkább elsőbbségi beszállást vásároltunk 1250 Ft-ért irányonként, amihez plusz egy kis méretű “személyes” csomag is jár. Amikor a járatot foglaltuk, még nem vezette be a Wizzair a kötelező ülőhelyválasztást, így a check-in közben véletlenszerűen kaptunk volna díjmentesen két széket. Sajnos ezek nem egymás mellé szóltak, a helyválasztás pedig szintén drága lett volna, ezért egy apró trükkel elértük, hogy ingyen az eredetileg legdrágább, első sorba ossza “véletlen” az üléseket a rendszer.

Luxor – fakultatív kirándulás

Egyik napra befizettünk 65$-t egy luxoros túrára. Nagyjából ezen az áron lehet az olcsóbb magyar irodáktól is foglalni, viszont a Makadiból kb. 20$-os felárat számolnak fel, ezért mi egy helyi srácnál, “Némónál” vettük meg. Előző este a szállodában kértük, hogy csomagoljanak reggelit, hiszen ez nem volt a túra árában. 4-5 óra buszozás után Luxorhoz közeledve egyre lassabban haladtunk. A Nílussal párhuzamosan, tőle 1-2 km-re fekvő kisebb folyó mentén haladt az utunk, de sajnos fél kilométerenként lassítanunk kellett az ellenőrző pontok miatt. Az ilyen ún. checkpointok közül vannak nagyobbak, ahol gépfegyveres katonák teáznak, állnak, ülnek a koszos épületek teraszán, és vannak kisebbek, ahol csak egy két fegyveres egyiptomi ül hosszú barnás ruhájában a főben, praktikusan egy fa árnyékában. A fegyver látványa teljesen mindennapos, akár fiatal srácoknál is. Az Egyiptomi Turisztikai Hivatal szabályozása miatt a turistákat szállító buszokon kötelező jelleggel fegyveres biztonsági kíséretet kell biztosítani. Éjszaka, amikor dugóba kerültünk, vagy totális káosz uralkodott az utakon, akkor a biztonsági emberünk kipattant a buszból, mindkét fegyverét magánál tartva szabad utat biztosított a járművünknek mellettünk sétálva, volt, hogy a szembejövő sávba is átmentünk. Ha már kikerültük a dugót, visszapattant a buszba és folytattuk az utunkat.

Európai utcákhoz viszonyítva a legnagyobb különbség az elmaradottabb arab országokban, hogy az utca közösségi térként funkcionál minden napszakban. Hatalmas munkanélküliség miatt az emberek padokon, földön ülve beszélgetnek, vízipipáznak, szemetelnek. Óriási szeméthalmok, eldobott használati tárgyak, összefirkált, koszos sárgás falak, por köszön vissza a pálmafákkal tűzdelt vidéken. Rengeteg kocka alakú befejezetlen épületet látni a folyó mentén, sokukra még a tető sem készült el. Kerítés nincs, a ház körüli részt pedig szintén szemét borítja. Ha nagyon sok gyűlik össze, akkor egyszerűen meggyújtják. Leggyakoribb közlekedési eszköz a motor és a csacsis kocsi. Egy Simson-szerű motorra egy négy-öt fős család simán felül, persze bukósisak nélkül, de látni tízéves gyerekeket is motorozni. Egyiptom Luxorhoz közeli részén a legkedveltebb haszonállat minden bizonnyal a csacsi. Van, aki pusztán a hátán üli meg a jószágot, mások kocsit kötnek utána.

Többször láttam, hogy még mindig a folyóban mossák a ruhát a helyiek. A szegénység ráviszi az embereket, hogy mindenből megpróbáljanak pénzt varázsolni. A buszról leszállva megrohamozzák a turistákat mindenféle silány minőségű termékkel, a gyerekek zsebkendőt árulnak. Szinte mindenki mellé jut egy árus, aki addig követi kiszemeltjét, amíg nem vesz tőle valamit, vagy nagyon erőszakosan el nem küldi őt. Megpróbálnak valamit az ember kezébe nyomni, esetleg “ajándékként”, hogy aztán azért néhány dollárt elkérjenek. Sok hasonlóan szegény országban jártunk már, azonban itt voltak a legrámenősebbek, legpofátlanabbak a helyiek.

Érthető okokból a látványosságok körül még inkább érzékelhető a lehúzás. Többször megtörtént, hogy a helyiek beleálltak a fényképünkbe, majd tartották a markukat, hogy fizessünk nekik, amiért lefotóztuk. Egy barlang lejáratánál kartonlapot nyújtottak, amit elvettünk, nem tudtuk, hogy mi lehet a funkciója. Kifelé menet kérték vissza, és persze pénzt is érte, mint később kiderült, legyező gyanánt kaptuk volna. A kisebb boltokban nincsenek árak, mindenre legalább tízszeresét mondják, mint a helyieknek. Ebből kell elkezdeni alkudni, ami abból áll, hogy mondunk egy összeget, amit nem fogadnak el, majd amikor otthagynánk őket, futnak utánunk a banánnal, hogy mégiscsak elvihetjük annyiért.

Karnaki templom

Egy alap Luxor-túra tartalmazza az ebédet, a belépőket, Níluson átkelést hajóval, illetve magát a buszos utazást egy idegenvezetővel. Első program a karnaki templom megtekintése volt. A belépő 80 egyiptomi font lett volna. Az idegenvezetőnk furcsa angolsággal darálta le a mondanivalót a teljes túra során, túl sokat nem lehetett belőle érteni, de a kérdésekre válaszolt, felkészültnek tűnt. A több mint száz hektáron elterülő templomkomplexumnál csak a gízai piramisok látogatottabbak Egyiptomban. A világörökség részét képező épületegyüttes bejáratát kosfejű szfinxekkel szegélyezett felvonulási út mutatja. Minden kos mellső lába között megtaláljuk II. Ramszesz apró alakját. A belső térben lévő oszlopok nagysága lenyűgöző: 6 ember képes csak körbefogni egyet. Az oszlopokat összekötő kőgerenda elemeken megfigyelhetjük az eredeti színeket, hiszen ezeket a díszítő hieroglifákat különböző színű természetes eredetű festékekkel kenték be. Olyannyira tartós, hogy egy-egy követ megdörzsölve még ma is látszik az eredeti festék színe. Itt található Egyiptom legmagasabb obeliszkje a maga 29,5 méterével. Hatsepszut obeliszkjének egyik fele mellett egy felkelő napnak ajánlott hatalmas szkarabeuszt fedezhetünk fel. Úgy tartják, hogy a szobor megkerülése szerencsével jár.

Amon templomának méretei meghaladják a római Szent Péter-bazilikáét is. Az építkezés 1300 évig tartott, 30 fáraó uralkodásához is köthető, idegenvezetőnk mindegyiket felsorolta. A hely korábbi neve Ipet szut, azaz kiválasztott hely volt, többször volt Egyiptom központi városa is. Mai nevét a mellette fekvő al-Karnak faluról kapta. Az Újbirodalom időszaka Egyiptom gazdaságának virágzását, csúcsát jelentette. Amon isten jelentős szerephez jutott, papsága hamarosan birtokolta az ország területének harmadát. A komplexumot elhagyva az árusok forgatagából kikeveredve egy kötelező program következett: az oroszokat parfümboltba vitték, minket pedig egy papiruszmúzeumba, ahol betekintést nyerhettünk az eredeti papirusz készítésének rejtelmeibe, illetve méregdrágán vásárolhattunk is volna a kiállított darabok közül. Természetesen ennek utóbbi volt a lényege a szervezők szempontjából. Fél óra múlva tovább haladtunk a Nílus partjára, ahol a fegyveres kíséretünkkel együtt egy kis ladikon átszeltük a folyót, és kikötöttünk egy étteremnél, ahol elfogyaszthattuk a svédasztalos ebédet.

Memnón-kolosszusok

Következő program a Memnón-kolosszusok megtekintése volt, itt csak néhány percre álltunk meg fotózni. Eredetileg III. Amenhotep halotti temploma magasodott ezen a területen, de mára csak a kapukat őrző két kolosszus maradt fenn. A 19,5 méter magas szobrok magát a megkoronázott III. Amenhotepet formázzák.

A jobb oldali szobor egy földrengés következtében darabokra tört, amit később helyreállítottak. A rekonstrukció után különös jelenségre figyeltek fel: közel kétszáz éven keresztül zenéhez hasonlító hangot bocsátott ki az oszlop, amikor a felkelő nap a keleti hegyek felett elhaladt. Sajnos gyorsan eltelt az a pár perc, amit a megtekintésre kaptunk, és utolsónak szálltunk fel a buszra, szívesen maradtam volna még a hatalmas monstrumokat lesni. Újabb kötelező programon, az alabástromüzlet megtekintésén kellett részt venni. Megmutatták, hogy miről lehet felismerni az eredetit, milyen változatai vannak, és el is hitették pár emberrel, hogy még ma is a földön ülve kézzel munkálják meg az anyagot.

Királynék völgye

Ahogy a csoport minden tagja bejutott az üzletbe, már el is dobták a szerszámokat, és vízipipáztak tovább a “mesterek.” Ezután a Királynék völgyéhez vezetett az utunk. A völgyben több mint hetven XVII-XX. dinasztia idején élt királyné, herceg és hercegné sírja található, amelyek közül mindössze négy látogatható. A fáraókkal ellentétben ezeket a személyeket nem tekintették isteneknek, így a temetkezési helyük is jóval szerényebb. A sírokat számok jelölik. Itt láthatjuk többek között Nefertari királynénak, II. Ramszesz feleségének a sírját. Falait rekonstruálták, finoman megrajzolt, élénken festett képek jellemzik. Itt található még az 52. sír is: Titi királynéé a XX. dinasztiából.

Téma szakértő:

Horváth Balázs

Képek:

freepik.com EPS vektorok és képek