Avagy, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni.
Felelősség szerződésen kívül okozott kárért
Avagy, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni.
Nem is lehetne mással kezdeni jelen témakört, mint a polgári törvénykönyv azon általános és egyértelmű szabályával miszerint „Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.” Amennyiben pedig bizonyításra kerül, hogy a magatartása nem volt felróható akkor úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
Továbbá a Ptk. rögzíti, hogy nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia. Az általában elvárhatóság és előre láthatóság elve, mint objektív mérce kerül alkalmazásra a bírói gyakorlatban.
A Polgári törvénykönyv rendelkezései szerint a kártérítési felelősségnek mindösszesen négy eleme van:
a kár,
a károkozó magatartása és a keletkezett kár közötti ok-okozati összefüggés,
a jogellenesség,
illetve a felróhatóság.
A kártérítési jognak két szereplője, alanya van: a károsult és a károkozó. A károkozó kötelezettsége a reparáció, azaz a teljes kár megtérítése. Amennyiben mentesülésre hivatkozik, bizonyítás terheli, hogy magatartása nem volt jogellenes, illetve felróható, tehát, ha bizonyítja, hogy az adott helyzetnek megfelelően járt el.
A károsultnak joga van kártérítést kapni, ezt hívjuk teljes reparációnak, A római jogban való kialakulása óta használatos a kártérítési jogban az „in integrum restitutio” jogelv, ami az eredeti állapot helyreállítását jelenti. Vagyis a kár bekövetkezte előtti eredeti állapotok kell helyreállítani vagy legalábbis törekedni annak teljességére a jog által nyújtott eszközök segítéségével.
A kártérítést úgy kell meghatározni, hogy lehetőség szerint a károsult életében és vagyonában olyan helyzet álljon elő, mintha a károkozás meg sem történt volna. Tekintettel arra, hogy – sok esetben – nem lehetséges az eredeti állapot helyreállítása természetben, a vagyoni kártérítést és a sérelemdíjat pénzben kell megfizetni. (Így egyfajta kompenzáció érvényesül a joggyakorlatban.)
A sérelemdíj (korábbi polgári törvénykönyvben nem vagyoni kártérítés) az ember személyét, személyiségi jogait, pl. kiemelten életét, testi épségét, egészségét ért hátrány kiküszöbölésére létrehozott jogintézmény.
A 2013.évi V. törvény kimondja, hogy akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire – különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára – a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.
Érdemes megjegyezni, hogy ahogy az a törvény szövegéből is egyértelműen kitűnik, – akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet – kizárólag személyesen, a saját személyiségi jogaiban elszenvedett hátrányok kompenzálására követelhető.
A törvény 2:43. §-a egyértelműen nevesíti, taxatíve felsorolja a személyiségi jogokat:
az élet, a testi épség és az egészség megsértése;
a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése;
a személy hátrányos megkülönböztetése;
a becsület és a jó hírnév megsértése;
a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése;
a névviseléshez való jog megsértése.
A károkozó a kárt pénzben köteles megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják. A jövőben rendszeresen felmerülő károk megtérítésére a bíróság időszakonként visszatérően előre fizetendő, meghatározott összegű járadékot is meghatározhat.
Semmiképp nem elhanyagolható az a tény, hogy a károsultat kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség terheli. E kötelezettségének felróható megszegése miatt keletkezett kárt a károkozó nem köteles megtéríteni.
A károkozónak joga a káron szerzés tilalmára hivatkozni, valamint hivatkozhat arra, hogy a károsult is közrehatott a kár bekövetkezésében. Ha ugyanis mindketten felelősek a kár bekövetkezéséért, akkor a károkozó és a károsult között a kárt magatartásuk felróhatósága arányában kell megosztani, ha ez nem állapítható meg, akkor közrehatásuk arányában kell megosztani. Ha a közrehatás arányát sem lehet megállapítani, a kárt a károkozó és a károsult között egyenlő arányban kell megosztani.
A káron szerzés alatt pl. olyan eset értendő, amikor egy idős, sok kilométer futott autó javítása során a motorba, a futóműbe új alkatrészekkel javítják ki a baleseti hibákat. Ilyen esetben az új és a régi alkatrész közötti értékkülönbözetet (avulás) levonják a kártérítésből és csak a tényleges kár kerül megtérítésre.
Felelősség fokozott veszéllyel járó tevékenységért:
Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.
Fokozott veszéllyel járó tevékenység például a gépjárművezetés, veszélyes üzem, hiszen sajátosságaiból adódóan jelentős sebességre képes gépezet.
A veszélyes üzemi felelősség súlyosabb megítélés alá esik mind a polgárjogi fellelőség szabályain belül mind pedig a károkozással elkövetett szabálysértési vagy bűncselekményi kategória esetén. A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának az minősül, akinek érdekében a veszélyes üzem működik, mint például a gépjárművezető személy.
A veszélyes üzemi felelősségből eredő kártérítési követelés három év alatt évül el.
Amennyiben valamilyen formában károsodás érdemes szakembert felkeresni. A kártérítési jog nagyon összetett része a jogrendszernek, ezért ajánlott ilyen igény esetén hozzá értő szakmabeli támogatást kérni.
Téma szakértő és a cikket írta:
dr. Klimek Dávid György
jogi előadó
Képek:
freepik.com, pixabay.com
