„Tíz hónapja nem érzem, hogy dolgoznék. Ennyi ideje élek a hobbimnak, a hobbimból.”
Egy feltörekvő, de hatalmas művész tehetség, tetováló víziója szakmáról, életről, kihívásról – Portré cikk
„Tíz hónapja nem érzem, hogy dolgoznék. Ennyi ideje élek a hobbimnak, a hobbimból.”
Hogyan gyűjtsek bátorságot ahhoz, hogy belekezdjek valamibe, amihez tudom, hogy van tehetségem? Miképpen induljak el a fejemben lassacskán körvonalazódó úton? Kitől kérjek tanácsot? Van-e kellő kitartásom, hogy ne csak belevágjak, de ki is tartsak az elhatározásom mellett a majd nyilvánvalóan bekövetkező nehézségek ellenére is?
Az elmúlt néhány hónapban megtapasztaltakat osztom most meg veletek, annak ellenére, hogy miközben e sorokat írom, eltöprengek, vajon megfelelő személy vagyok-e ilyesféle tanácsok átadására. Frissen megélt élmények alapján írok kezdő, művészetkedvelő, tetoválásokat készítő emberként.
Alázat a művészetek felé. Tisztelet a vendégekre készített örökre megmaradó minták iránt. Odaadás, hogy a munka a lehető legprofibb kivitelben készülhessen el. Ezen alapvetések a legfontosabbak.
Alapszabály, hogy ezt a feladatot nem végezhetem hányaveti módon. Saját magam elégedettsége folytán sem, a vendégeim miatt sem és a vállalkozásom fejlődésének okán sem. Semmilyen művészeti forma nem kezdhető meg felszínes vagy éppen anyagias szándékkal. Bár tapasztalataim alapján elég sok ilyen mentalitással tevékenykedő ember van a piacon. Ez nem tesz jót senkinek. Nem felel meg azoknak, akik tetoválást szeretnének magukra, mivel joggal várják el, hogy amiért a pénzüket adják, az megfelelő minőségben kerüljön a bőrükre. Emellett nem jó a tetoválást készítő egyénnek sem, mivel csökkenti vele a jó hírét, aminek kiépítése az egyik legfontosabb alappillére a fejlődésnek.
Fontos az előretekintés a jövőbe. A visszatérő vendégek halmazát ápolni kell. Nem mindenki elégszik meg csupán egy tetoválással. Az emberek nagy része az első után rövid idővel érkezik is a következőre. A kis mintákat követik a nagyobb méretűek, az egyszerűbb feliratokat az összetettebb képi ábrázolással megálmodott képek, a csuklóra készült apró virágokat a teli kart átölelő vagy az egész hátra készülő alakzatok.
Adódik a kérdés, hova legyen készítve a tetoválás. Ez teljesen szubjektív, amennyiben az illető jól bírja a fájdalmat. Kevesebbeket motivál a tetoválással járó fájdalomérzet kiküszöbölésének szándéka.
Fájdalomcsillapítás? Igen, létezik. És nem, én nem alkalmazom. Legtöbb esetben megnehezítik a munkafolyamatot, ám az én határozott nemleges válaszom eme krémekre nem ebből ered. Sokkal inkább a tetoválás szertartásos jellegében keresendő a válasz. Ugyanis a tetoválás művészet. A tetoválást végző emberek művészek. A tetoválások művészeti értékkel bírnak. Akit tetoválnak, egy beavatási rítuson esik át. Eme rítus velejárója a fájdalom. A szépsége, a kínja, az apró pöttyökben előbukkanó vércseppek, a tű mozgása, amint érzi az ember, hogy miként adagolódik a bőrébe a festék – hogy ott maradva hirdesse az egyén elhatározását, miszerint, igen, tetovált ember leszek életem végéig – mind-mind egy olyan szertartásos jelleggel bíró műveletsor apró mozzanatai, melyeknek nem lehet fájdalomcsillapításért könyörögve nekikezdeni. Még nem találkoztam eddigi munkám során olyan emberrel, akinek ezt elmondva továbbra is a fájdalomcsillapítás körül jártak a gondolatai. A tetoválás igenis fájni fog.
Sablonminta vagy külön megrajzolt ábra? A tetoválásnak egyedinek kell lennie, megtervezettnek, átgondoltnak, élőnek, lélegzőnek. Természetesen vannak fix mintákkal érkező vendégek, akikkel egy kevés egyeztetés által be lehet láttatni némi változtatással, hogy ne teljesen ugyanaz a tetoválás díszelegjen rajtuk, mint amit magukkal hoztak, és aminél megtörténhet, hogy adott esetben megpillantják az utcán valaki más testén.
A rajztehetség elengedhetetlen. Anélkül korrekt munkákat tud az ember készíteni, ám a látásmód, amivel, észreveszi valaki, hogyan lenne egy minta szebb, jobb, megfelelőbb, az egyik sarokköve e tevékenységnek. Ezt nem feltétlenül lehet tanítani. Ez vele születik az emberrel.
Lehetőség van tanoncként valaki mellett ellesni az alapokat. Én a magam részéről a képzés elvégzését javaslom, mely bizonyítványt ad – bár anélkül is tetoválhat valaki, hiszen leginkább a munkái a referenciái, nem pedig a bizonyítvány. Voltaképpen az pusztán egyfajta biztonságérzetet ad, illetve az örömöt magunknak, hogy bekeretezve kitehetjük a falunkra. Olyasvalaki, aki évek óta tetovál, képes műhelytitkok átadására, apró javaslatok megsúgására, melyekkel megkönnyítjük magunknak a munkavégzést. A hangsúly mindenképpen azon van, hogy egy élő személy adjon közvetlen tanácsot a tanulási fázisban, mert az azonnali visszajelzések által fejlődik az ember.
2019 nyarán elhatároztam, hogy egy teljes fordulattal valami újba vágok bele. Az addigi munkáim semmi elégedettségérzettel nem jártak. Valami hiányzott. Az érzés, hogy számítson, amit csinálok. Egy bizonyos érzést hajszoltam, amely bizonyosságot ad arról, hogy értékes a munkám. Ugyanakkor nem egy az addigi életemmel szöges ellentétben álló tevékenység lehetősége fogalmazódott meg bennem, mivel a képzőművészetek velem voltak már amióta először ceruza került apró kezembe néhány évesen. A kiindulópontja az egésznek az volt, hogy ezen készségeket jól tudjam felhasználni, illetve – csúnya kifejezéssel élve – kihasználni a mindennapjaim során.
A munka szó jelentése az elmúlt tíz hónapban teljesen átértékelődött bennem. Távolról sem érzem úgy, hogy dolgozni járnék be a tetováló szalonunkba. Minden percét élvezem annak, amit csinálok. A tervezést, a minta kitalálását, a vendégekkel a lehetőségek számbavételét. Elégedett és boldog, amikor megvalósítok egy tetoválást. Ilyen alkalmakkor tudom, hogy értékes, amit csinálok, és hogy érdemes csinálnom.
Tíz hónapja nem érzem, hogy dolgoznék. Ennyi ideje élek a hobbimnak, a hobbimból. A továbbiakban is célom tanulni, fejlődni, kiforrni egy olyan szakmában, amit sokan csinálnak, de közel sem elegen művelnek elég jól. Szándékomban áll jól végezni e tevékenységet, melyről négy évvel ezelőtt, amikor életem első tetoválása a bőrömre került, el sem tudtam volna képzelni, hogy valaha én is művelhetem majd. Ám mára ez már a mindennapjaim valósága.
Nuszpl Zsolt írása
E-mail: nuszpltattooandart@gmail.com
Tel. sz.: 06 30 812 7618
Tetováló szalon címe:
8000 Székesfehérvár, Kossuth u. 14. 1. emelet 106.
Képek:
Nuszpl Zsolt
