Avagy a függőségeinkről másképp – első rész

Amikor semmi sem elég, avagy a függőségeinkről másképp – első rész

Mi a drogfüggőség?

Drogfüggőségről akkor beszélhetünk, ha valaki állandó sóvárgást érez egy adott szer után, a szer használatát nem tudja kontrollálni, mert a drog elhagyása testi és lelki, úgynevezett elvonási tüneteket okoz nála. Ez utóbbiak miatt az illető nem tudja abbahagyni a szer használatát. Egyfajta kényszeres használatról is beszélhetünk, hiszen az is jellemző, hogy a függő annak tudatában is folytatja a szer használatát, hogy tudja, az milyen súlyosan károsítja egészségét.

A drogfüggőség előfordulása

A hazai drogfüggők számára vonatkozóan csak becslések vannak, amelyek szerint országos szinten 4-5 ezer rendszeres, problematikus, intravénás droghasználó lehet. Emellett az illegitim fogyasztók száma hétvégeken több százezer főre tehető.

Vezető drog nálunk is a cannabis (marihuána), ezt követik az amfetaminszármazékok, dizájnerdrogok, az extasy, a ketamin, a GHB, a kokain, de előfordul még a szipuzás is. A problémával a 20-25 éves korosztály a legérintettebb. Ismert az is, hogy a függők kétharmada férfi, míg egyharmada nő, bár a nők egyre inkább “feljövőben” vannak.

A drogfüggőség okai

A függőség, azaz a drogbetegség elsősorban érzelmi probléma, az érzelmi élet súlyos zavaraival jár. Kialakulásának egyik alapvető tényezője a családpatológia, azaz hogy az adott embert csecsemő- és kisgyermekkorában milyen traumák érték az anya-gyerek, illetve a későbbiekben az anya-apa-gyerek kapcsolati hálóban. A diszfunkcionálisan működő családok a későbbi drogfogyasztás fő rizikófaktorai (emiatt vannak nagyobb veszélyben az intézeti gyerekek, a csonka, apa nélküli családok).

A másik fő ok, mikor a személyiség defektusai, konfliktusai egybeesnek a drog elérhetőségével és egy krízishelyzettel (egy pubertás gyerek esetében például egy válással). Az ilyen családokban a hiány és a veszteség élményei uralkodnak, amelyek miatt a drogfüggőség könnyebben kialakulhat.

A pszichés-környezeti faktorok mellett ma már ismert az is, hogy drogfüggőknél egyfajta genetikai sebezhetőség is kimutatható. Az ilyen embereknél az úgynevezett agyi jutalmazó rendszerek működése deficites, azaz nem tudnak kellő örömöket átélni, nem tudják kellően élvezni az “élet ízét”. Ezeknél az embereknél a drogfogyasztást egy sikertelen öngyógyítási kísérleteként is felfoghatjuk. A drogfogyasztás nem csak örömszerzésre, de kín kerülésre is használható.

A drogfüggőség kezelése

A drogkezelés mottója, hogy a drog helyett nincs semmi, a drog van valami helyett. Ha tehát a kezelés során megtalálják a “valamit”, van remény a felépülésre. Az ugyanakkor tény, hogy szenvedélybetegségből meggyógyulni nem lehet, de absztinencia, illetve a drogfogyasztás jelentős csökkentése elérhető. Ez egy hosszadalmas folyamat, melynek első lépése lehet a környezetből való kiemelés, kórházi diverzifikálás. Ha viszont ezt nem követi speciális rehabilitáció – fél-egyéves időtartammal – akkor a visszaesés szinte 100 százalékos.

A problémára egyébként nagyon pontos “az orvos kezel, a közösség gyógyít” állítás, ugyanis a drogbetegség kezeléséhez szomato-pszicho-szociális és spirituális szintű kezelésre egyaránt szükséges. Tehát a civil szféra, az egyház, az öngyógyító közösségek szerepe rendkívül fontos, akár az, hogy családi háttér nélkül sem lehet igazán tartós felépülésről beszélni, ezért a család bevonása is alapvető.

Téma szakértő és a cikket írta:

dr. Rigó Péter pszichiáter

Képek:

pixabay.com, stock.adobe.com

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük