Avagy kihatással van e a kínai inflációs rátára az amerikai jegybank kamatemelési politikája?
Amikor Kínának magasabb inflációra van szüksége
Egyes kínai közgazdászok megpróbálták csillapítani az inflációs félelmeket azzal, hogy megjegyezték, hogy a termelői árindex nemrégiben bekövetkezett megugrása valószínűleg nem a fogyasztói árak éles emelkedését eredményezi. Valójában Kínának pontosan ettől kell tartania.
Peking – A világ két legnagyobb gazdaságának közelmúltbeli áremelkedései idegenkedtek a globális piacoktól, amelyek megszokták az évtizedek óta érvényes alacsony inflációt – és még a deflációt is. De legalább Kínában egy kis infláció nem lenne rossz.
Az Egyesült Államokban a COVID-19 válság idején bekövetkezett hatalmas állami kiadások félelmet vetettek fel a pénzügyi számítással szemben, és a legfrissebb áradatok megerősítik ezeket az aggályokat. A fogyasztói árindex (CPI) áprilisban éves szinten 4,2% -kal nőtt – ez a leggyorsabb növekedés 2008 óta. Ezenkívül a havi emelkedés áprilisban 0,8% -ra gyorsult a márciusi 0,6% -ról, bár az arány visszaesett 0,6% -ra Lehet. A termelői árindex (PPI) szintén emelkedett, áprilisban 217,5-re, szemben az egy évvel korábbi 185,5-tel.
Ezek az adatok fokozták az amerikai jegybankra nehezedő nyomást, hogy szigorítsák ultra laza monetáris politikáját. Ám áprilisban Jerome Powell, a Fed elnöke hangsúlyozta, hogy a jegybank még mindig „hosszú úton” van a monetáris támogatás visszavonásától, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy az infláció átmenetileg 2% fölé futhat. Ennek megnyugtatnia kell a piacokat, bár sok közgazdász továbbra is meg van győződve arról, hogy a Fed túlbecsüli azt a képességét, hogy hosszabb távon kontroll alatt tartsa az inflációt.
Kínában az éves CPI 0,9% -kal emelkedett áprilisban (évről évre), szemben a márciusi 0,4% -kal. Feltűnőbb, hogy a PPI 6,8% -kal emelkedett évről-évre áprilisban, és elérte a legmagasabb szintet 2017 októbere óta. Májusban a CPI és a PPI egyaránt tovább emelkedett – és egymástól eltérően – 1,3% -kal, illetve 9% -kal nőtt.
A kínai piacok mégis többnyire nyugodtak. Mivel a kínai közgazdászok sokkal jobban aggódnak a növekedési lendület csökkenése miatt a második negyedévben, mint az infláció megugrása, kevés nyomás nehezedik a kínai fiskális és monetáris politikai döntéshozókra, hogy bármiféle szigorítást folytassanak.
Ennek jó okai vannak. Májusban, míg a CPI 1,3% -kal emelkedett, szekvenciális aránya 0,2% -kal csökkent. Az alap CPI csak 0,9% -ot adott hozzá.
A PPI jóval nagyobb emelkedését a kínai gyártók felkészülése táplálja a világjárvány utáni kereslet növekedésére. Az ellátási láncok felső szakaszában lévő termelők megteszik az első lépést, és rohannak a nyersanyagok és a fosszilis üzemanyagok készletére. Éppen ezért az alapanyagok – például réz, szén, vasérc és alumínium – árai március óta kétszámjegyű emelkedést mutatnak.
De mivel a pandémiás fellendülés csak most kezdődik, a végtermékek (különösen a fogyasztási cikkek) iránti kereslet továbbra is nyomott. Ez magyarázza a CPI és a PPI növekedése közötti növekvő szakadékot. Az előállított termékek gyártói az ellátási lánc középső és alsó szakaszában nem háríthatják a ráfordítások megnövekedett költségeit a fogyasztókra és a befektetőkre. Más tényezők – például a számítógépes chipek készlete és a kormány fenntarthatósági menetrendjének végrehajtása – szintén hozzájárulhattak a termelői és a fogyasztói árindexek közötti eltérésekhez.
Sok kínai közgazdász úgy véli, hogy a PPI megugrása csupán átmeneti jellegű, és már tetőzhetett. Még ha továbbra is növekszik is, nem kell pánikba esni, mivel a közelmúltbeli növekedés alig tett többet a 2008-as pénzügyi világválság során felmerült veszteségek pótlásánál. Sőt, a közelmúltbeli emelkedés előtt Kína több éven át bírta a termelői árak deflációját.
Mindenesetre egyes közgazdászok azzal érvelnek, hogy a PPI-emelkedés valószínűleg nem vezet jelentős CPI-növekedéshez. Állítólag ez egy megnyugtató gondolat, amely azt jelzi, hogy Kínának nem kell tartania a magas inflációtól. De ennek a forgatókönyvnek kell valójában Kínát érintenie, amelynek gazdaságához kicsit több inflációra van szükség.
Az árak áthárításának hiánya – amely alacsony szinten tartotta a fogyasztói inflációt – megszorította a downstream gyártók nyereségét, még akkor is, ha az upstream iparágak profitálnak a jövedelmezőség hirtelen növekedéséből. Ez aláássa a fogyasztást, a beruházásokat és végső soron a gazdasági növekedést. És miért? Fejlődő gazdaságként, amelynek egy főre jutó jövedelme valamivel meghaladja a 10 000 dollárt, Kína jobban elviseli a magasabb inflációt, mint a fejlett gazdaságok.
Ennek fényében a kínai kormánynak azon kell dolgoznia, hogy növelje a fogyasztói inflációt sokkal extenzívebb fiskális és monetáris politika elfogadásával. Az Egyesült Államokkal, Európával és Japánnal ellentétben Kína a világjárvány idején nem követett laza makrogazdasági-politikai megközelítést. Májusban az M2 (a pénzkínálat széles mérőszáma) növekedési üteme 8,3% volt, magasabb, mint áprilisban, de 2,8 százalékponttal alacsonyabb, mint egy évvel korábban ugyanebben a hónapban. És míg 2021 első négy hónapjában az országos általános állami bevételek 25,5% -kal nőttek, az országos általános állami kiadások csak 3,8% -kal növekedtek.
Téma szakértő:
Koncz Zoltán
Forrás:
Project Syndicate – New York
Képek: freepik.com
