A túlevés és ezáltal a túlsúly lelki okai – első rész

Avagy valóban az étkezésben a kulcs a tudatosság?

A túlevés és ezáltal a túlsúly lelki okai – első rész

Avagy valóban az étkezésben a kulcs a tudatosság?

„Gondolj, gondolj, gondolj!” – ismételgette magának Micimackó. Felmerül a kérdés, hogy biztos olyan jó, ha állandóan gondolkozunk? Micimackó pocakját elnézve, érdemes körbejárni a kérdést! Nem is gondolnánk mekkora hatással van egy-egy automatikus gondolat, mint „Úgysem fogok lefogyni.” vagy „Nem mondhatok nemet, ha vendégségben vagyok, hiszen az illetlenség.”, arra, hogy van-e rajtunk súlyfelesleg.

A kulcs az étkezésben a tudatosság!

Félreértés ne essék a gondolkodás természetesen nagyon jó dolog, a kulcsszó a tudatosság! Életünk során szerzett tapasztalataink, a kulturális hatások, a családi minták mind befolyásolják, hogy milyen gondolatokat társítunk az étkezéshez. Mivel az étkezéssel kapcsolatos alapvető feltevéseink nem egyik napról a másikra, hanem egészen születésünktől kezdve épülnek és szilárdulnak meg, felnőttként gyakran már nem is tudatosulnak, mégis elemi erővel irányítják, hogy mennyit eszünk, mit veszünk le a polcról a boltban, vagy mit választunk az étteremben.

Biztosan mindenkinek van a családjában egy nagymama, aki vérig sértődik, ha nem esszük meg a vasárnapi húsleves után a 3. szelet rántotthúst is, és nem kóstoljuk meg a 4. féle süteményt is. Sokunknak visszhangozhat a fülében, hogy „Ha kiszedted, akkor meg is kell enni!”. De az is lehet, hogy a sokadik diétázás kudarca után, már úgy fut neki az ember a következőnek, hogy közben arra gondol „Úgysem fog menni.”.

Lehet, hogy észre sem vesszük, hogy ezek a mondatok felötlenek bennünk, csak automatikusan reagálunk rájuk. Például megesszük a 3. szelet rántott húst, hogy a nagymama arcára boldog mosoly üljön ki, vagy megeszünk mindent a tányérunkról, hiszen így illik, hiába nem vagyunk már éhesek.

Hogyan vehetjük észre a túlevést?

Automatikus gondolatainkat nem könnyű fülön csípni, de van néhány dolog, ami segíthet:

  • Amikor enni kezdünk, tegyük fel magunknak a kérdést: „Miért szeretném megenni most ezt az ételt?”

  • Kezdjünk el odafigyelni testünk jelzéseire: Evés előtt értékeljük egy 10-es skálán, hogy mennyire vagyunk éhesek!

  • Figyeljük meg a velünk történő eseményeket: „Mi történt mielőtt leültem enni, vagy mi vár rám, a nap folyamán?”

Ezek segíthetnek észrevenni, ha például csak azért álltunk neki enni, mert megláttunk valaki mást enni, vagy egy hosszú nap végén szeretnénk megjutalmazni magunkat valamilyen finomsággal, vagy éppen nem merünk visszautasítani valamit vendégségben, hogy nehogy megbántsuk a házigazdát.

Automatikus gondolataink annak ellenére, hogy hosszú évek eredményeként válnak automatikussá, elképzelhető, hogy nem teljesen fedik a valóságot – az úgynevezett gondolkodási hibák torzítják a helyzetek, események értelmezését.

Nézzük, hogy túlsúly esetén milyen automatikus gondolatokkal kell a leggyakrabban szembenéznünk, és miként kérdőjelezhetjük meg őket?

  1. „Ebédre túl sokat ettem, akkor ennek a napnak már annyi. Este már annyit ehetek amennyit csak akarok, úgyis elszúrtam a napot.”

Gyakori gondolkodási hiba, ami elindíthatja az embert a túlevés lejtőjén, ha egy hibára szélsőségesen reagálunk. Ha egy étkezést nem sikerült úgy megvalósítani, ahogy akartuk és utána többet eszünk, mint ettünk volna, akkor nem, hogy fogyni nem fogunk, de még az is lehet hogy hízáshoz vezet.

Tartsuk észben, hogy ha a hét többi napján tartottuk a diétát, akkor egy hiba nem fogja semmissé tenni az addigi munkánkat. Azonban, ha további túlevéssel toldjuk meg, akkor már bizony lehet, hogy hátrafelé lépdelünk!

Téma szakértő:

Maróti Eszter

pszichológus

https://aszepeletrefelmagazin.hu

https://helloszakerto.aszepeletrefelmagazin.hu

Képek:

https://freepik.com EPS vektorok

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük