Avagy néhány gondolat, hogy miért is fontos a madarak téli etetése és itatása
A téli madáretetés és -itatás fontossága
Avagy néhány gondolat, hogy miért is fontos a madarak téli etetése és itatása
Még nem késő elkezdeni a kertünkben és a környéken áttelelő énekesmadarak etetését. Egy madáretető kihelyezése egyáltalán nem kíván sok energiát és időráfordítást: aki szeret újrahasznosítani, annak elegendő elővenni egy felakasztható műanyag virágalátétet, vagy egy 1,5 literes vizes palackot (ez utóbbi elkészítésének leírása a cikk végén található). Mindkét megoldás előnye egyszerűségük és olcsóságuk mellett, hogy fellógatva abszolút macskabiztosak. A gazdaboltokban, állateledel-kereskedésekben kapható háztetős faetetők minden bizonnyal szebbek, tartósabbak, elhelyezésüknél azonban figyelni kell arra, hogy viszonylag védett helyre kerüljenek. Ez azért fontos, mert ha az etető minden oldalról ázik, akkor a magok átnedvesednek, és a gyors minőség-romlás mellett nehezebb is feltörni a nedves héjat.
Ha teljesen nyílt terepre helyezzük az etetőt (pl. nagy füves terület közepén leszúrt oszlop tetejére), akkor könnyen előfordulhat, hogy nem lesz túl sok madárvendégünk. Az énekesmadarak is állandó stresszben élnek a ragadozók miatt (karvaly, macska) és télen még kevesebb energiát tudnak fordítani a menekülésre. A téli időszakban, amikor a táplálék rendkívül korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, a kistestű madarak takarékoskodnak a rengeteg energiát felemésztő repüléssel. Állandó testhőmérsékletük (40-42°) fenntartásáról is gondoskodniuk kell a legkeményebb téli napokon is. Az etető kihelyezését ezért akkor oldottuk meg jól, ha a macska nem tud rá felmászni, illetve a közelben található egy kis bozót, gallykupac, vagy valamilyen más, alkalmas búvóhely.
Fontos néhány szót ejteni arról is, hogy mivel etessünk. A madártáplálék akkor jó, ha nagy energiatartalmú és olcsó, hiszen a 4-5 hónapig is tartó etetés során minden nap kell gondoskodni a kertünkbe szokott madarakról! Az etetőinket látogató vendégek számítanak a napi rendszerességgel kihelyezett táplálékra és nem tesznek meg fölöslegesen nagy távolságokat azért, hogy más forrást keressenek. A legolcsóbb és legnagyobb mennyiségben raktározható, energia dús táplálék a napraforgómag. A magvak raktározott tápanyagtartalma a legtöbb madár számára elegendő, de ha tehetjük, gondoskodjunk állati eredetű zsiradék, fehérjeforrás kihelyezéséről is. Erre a célra a legalkalmasabb talán a szalonnabőr, természetesen egy kicsit jóindulatúbban (kis szalonnával együtt) értelmezve. Figyeljünk arra, hogy ne sózott szalonnát rakjunk ki! Ha kötélen lógatjuk fel, akkor a széncinegék fognak rájárni elsősorban (érdekes cinege-technikákat figyelhetünk meg a szalonnabőr stabilizálására: fityegő szalonnát nehezebb csipkedni).
Nagy hidegben (!) megpróbálkozhatunk a Matula-féle faggyúgolyó elkészítésével is. A faggyúgolyó elkészítésének receptjét bárki elolvashatja Fekete István Téli berek c. könyvében (141-142.oldal a Móra kiadó 1970-es kiadásában). Nem kell hozzá más, csak egy kis zsír és magvak: a zsírt serpenyőben megolvasztjuk és beleszórunk mindenféle magot, korpát, lenmagot, hántolt napraforgót, stb. Miután jó sűrű masszát kaptunk, kivisszük a kertbe a serpenyőt, kicsit hűlni hagyjuk, de mielőtt elkezdene teljesen megdermedni, tartalmát szép lassan elkezdjük csurgatni egy fa gallyainak találkozási pontjára, vagy Matula megoldásában egy fenyőgallyra.
Nagyon fontos, hogy a fekete rigók csőre nem alkalmas magvak feltörésére, ezért ők a téli időszakban inkább bogyókon és hántolt magvakon élnek. Az etetők mellé kihelyezett fél almák nem csak a rigókat vonzzák, hanem más fajok számára is hasznosíthatók víztartalmuk miatt. Ugyanis télen nem csak az etetésről, hanem az itatásról is gondoskodni kell. Ez nyilván nehezebb feladat, hiszen 0 fok alatt folyamatosan gondoskodni kellene az ivóvíz jégmentesítéséről. A szürkület beálltáig naponta akár óránként cserélnünk kellene a vizet. Ennek elkerülésére is jó megoldást jelent az alma kihelyezése, amiből még fagyott állapotban is tud csippenteni a legtöbb madár.
Aki komolyan gondolja a madarak téli gondozását, annak érdemes 1-2 (B-típusú/32-34 mm berepülőnyílású) odút is kihelyeznie. A hideg téli estéken, éjszakákon sok madár választja az odú viszonylagos védettségét. Sokan összetömörülve hatékonyan gondoskodnak a hőtermelésről is. Tavasszal ugyanezek az odúk (kitakarítás fontos március elején) fészkelőhelyet biztosítanak az odúlakó széncinegék, kékcinegék, verebek, örvös légykapók, csuszkák, stb. számára.
Végül pedig arról írnék néhány gondolatot, hogy miért fontos a madarak téli etetése és itatása. Akit csodálattal tölt el a madarak hangja és röpte, azokat nyilván nem kell meggyőzni a téli gondoskodás szükségességéről: a télen kertünkbe szoktatott madarak nagy valószínűséggel tavasszal is a környéken maradnak, fészket raknak és énekelnek, állandó élettel töltik meg kertünket. Mindemellett felbecsülhetetlen hasznot hoznak, elsősorban a zöldség-és gyümölcstermesztők számára: egy széncinegepár a fiókanevelési időszakban (8-10, vagy még több fióka) akár 30-40 gyümölcsfa rovarkártevő-mentesítéséről is gondoskodhat (vegyszer-mentesen természetesen).
Naponta több százszor fordul a szülőpár, ami naponta több száz rovar, hernyó, lárva életének végét jelenti. Persze aki a lepkéket is szereti, annak a madarak mellett a lepkék kertbe vonzásáról is érdemes gondoskodni, ennek is megvannak a nagyon egyszerű praktikái, de ezt inkább majd egy tavaszi, nyár eleji cikkben meséljük el. Akinek kertje közelében élnek verebek (és leginkább fecskék, ők azonban nem kapcsolódnak szorosan a cikk témájához, hiszen télire elvonulnak melegebb éghajlatokra), tapasztalhatja, hogy nyáron sokkal kevesebb szúnyog, légy és egyéb repülő rovar gyötri. És biztos lehet benne, hogy így is maradnak olyanok, akik gondoskodni tudnak a virágok beporzásáról.
A gyerekek figyelmét is felkelthetjük, leköthetjük a téli madáretetők körül hemzsegő vendégek megfigyelésével: meg lehet számolni, hogy hány különböző madár fordul elő a kertben, távcsővel megfigyelni viselkedésüket, sőt, le is lehet rajzolni őket.
A pet-palack etető-elkészítése: a belül teljesen kiszáradt ásványvizes pet-palack egyik oldalát sniccerrel U-alakban kivágjuk úgy, hogy az U-betű alja kb. 7-8 cm magasan legyen a palack aljától.
A kivágott részt előtetőként felhajtjuk. Az U betű alatti 7-8 cm-es részre kis x-betűt vágunk, majd ugyanúgy x-betűt vágunk a palack átellenes oldalára is ugyanolyan magasságba. A két x-betű alakú résen átszúrunk egy viszonylag egyenes botot, gallyat, ez lesz a kétoldali ülőke a madarak számára. A palackot a szájnyílásnál (fontos kupakkal lezárni) fellógatjuk egy faágra úgy, hogy ne legyen túl nagy kilengése szélben. Ezt követően tölthetjük is bele a napraforgómagot, vagy magkeveréket. A magok ázását az elő tető valamennyire akadályozza. Ha egy időben több madarat is etetnénk a pet-palackból, akkor az átellenes oldalra is vághatunk U-betűt.
Téma szakértő:
Koncz Zoltán
Képek:
