A telefonos interjú – mire kíváncsi a HR-es?

A telefonos interjú – mire kíváncsi a HR-es?

Ha állást keresünk, az első lépés még mindig egy jól megírt pályázati anyag: egy önéletrajz és egy motivációs levél. Ha ezt beküldtük a kiszemelt céghez – s jól végeztük el a feladatunkat, azaz felkeltettük a cég érdeklődését – hamarosan számíthatunk a következő lépésre: telefonon fognak keresni minket. Ám vigyázat, ez nem egy kedves meghívás lesz egy kedélyes beszélgetésre, hanem ez a következő szűrő, ahol a pályázók jó részét kiszórják! A telefonos interjú ugyanis valójában egy kiválasztási forduló, s akik elbuknak rajta, el sem jutnak a személyes interjúig.

De mire kíváncsi valójában a HR-es, amikor telefonon felhív minket? Mire figyeljünk, hogy a legjobb benyomást keltsük benne?

Az első és legfontosabb dolog az első benyomás. Az, hogy hogyan szólunk bele a telefonba, hogyan, milyen szavakkal „vesszük fel” a hívást, rögtön egy maradandó képet alakít ki rólunk. Nem szerencsés teli szájjal, csámcsogva, “egeeeen”, vagy “lökjed” szavakkal felvenni a telefonunkat, bármennyire is lazák vagyunk, és ez a stílusunk a mindennapokban. Ugyanis itt mint potenciális munkavállalók beszélünk, kommunikálunk, márpedig ezt a stílust kevés munkahely tolerálja. Kulturált beköszönés, a teljes nevünk mondása, esetleg egy “tessék”, vagy egy hasonlóan udvarias, készséges szó már bőven megfelel ahhoz, hogy jó benyomást keltsünk az első pillanatban. Tartsuk fejben, hogy hová, milyen munkakörre pályáztunk, hogy ne tűnjünk szétszórtnak, hogy azt sem tudjuk, melyik cégről, és milyen munkakörről, ha kapunk egy hívást.

A telefonhívás során sokszor azokat az elvárásokat vizsgálják, amiknek ha nem felel meg a pályázó, nem is érdemes vele találkozni. Ezek egyértelmű, objektív elvárások: megvan-e az elvárt végzettsége, jogosítványa, szoftverismerete, a tapasztalatának jellege és az évek száma stimmel-e… Itt tehát nem nagyon lehet szépíteni, ha rendelkezünk az adott elvárással, akkor rendelkezünk, ha nem, akkor nem. Ha nem volt eléggé részletes a szakmai önéletrajzunk, ne csodálkozzunk egy-egy pontosító, tisztázó kérdésen, hanem feleljünk gyorsan, tájékoztató jelleggel, megadva a kért információt.

Tudni kell azt is, hogy ez nem a hosszú anekdotázások és a részletes meggyőzés ideje, itt csak az előszobában vagyunk, pontosabban oda szeretnénk bejutni. A vonal másik végén lévő HR-esnek nincs sok ideje, így ne kössük le hosszan, hanem igyekezzünk “könnyű” jelöltnek bizonyulni, kedvesen, gyorsan egyeztessünk vele minden fontos dolgot, s ha időpontot kapunk, írjuk fel magunknak azonnal, hogy mikor, hova, kihez kell mennünk. Persze előfordulhat, hogy nem jókor jön a hívás: autóban ülünk, vezetünk, vagy metrón vagyunk éppen, s rossz a vétel, vagy egyéb okból nem tudunk beszélni, például a munkahelyünkön vagyunk, ahol tényleg nem tanácsos az álláspályázatunkról fennhangon beszélgetni. Ilyenkor ajánljuk fel, hogy mi visszahívjuk a hívó felet egy adott időpontban (ha az neki megfelel) vagy kérjünk visszahívást egy adott idő múlva, de akkor valóban legyünk elérhetőek, nehogy lecsúszunk a lehetőségről.

Ha szeretnének velünk idegen nyelven is beszélni, akkor bizony azonnal “kapcsolnunk” kell, s folytatni a beszélgetést. Ez olyan megpályázott munkaköröknél szokott előfordulni, ahol nagyon jól kell az adott nyelvet beszélni és a gyors reagálókészség kell idegen nyelven, akár stresszhelyzetben is. Ha tehát egyszer csak az addig használt magyar nyelvről átvált a minket hívó fél egy idegen nyelvre, ne lepődjünk meg, hanem tudjuk, hogy ezt szeretnék ilyenkor tesztelni. Ha nem elég a nyelvtudása egy pályázónak a munka ellátásához, annak ki kell derülnie még ekkor, hiszen minek találkozni személyesen azzal, aki nem felel meg az alapelvárások egyikének?

És amire mindenképpen fel kell készülnünk, az a bérigényünk közlése. Tudom, hogy ez az egyik legnehezebb kérdés, személyesen is egy interjú során, nem hogy telefonon. Ha a minket hívó fél hozza fel a témát, udvariasan tudakolózva a bérigényünk felől, az azt jelenti, hogy már ebben az előzetes fordulóban is szűrnek a bérigények alapján, hogy csak az jusson be a következőbe, akinek körülbelül megfelel az elképzelése a vállalat juttatási csomagjának. Ha valaki például nettó 200 ezerrel többet akar keresni, mint amit kínálnak a vállalatnál, bizonyára nincs értelme személyesen találkozni, és egymás idejét rabolni. Az egyik megoldás, hogy a kérdésre megpróbálunk kitérő választ adni, de ha érezzük, hogy ezzel nem elégednek meg, s mindenáron kérnek egy összeget, akkor inkább intervallumban adjuk meg az igényünket, hozzátéve, hogy a személyes találkozón elhangzottak alapján – a munkakör és a részletes javadalmazási csomag ismeretében – tudunk majd pontosítani. Ehhez persze az kell, hogy nem a személyes interjúra készülve tájékozódunk a piacon lévő szokásos bérekről, hanem bizony sokkal korábban elvégezzük már ezt a feladatot, a pályázat megírásával egy időben.

És ha jól feleltünk a legtöbb kérdésre, s sikerrel vettük az akadályt, jöhet a személyes interjú. A biztonság kedvéért mentsük el azonnal a hívó fél számát a beszélgetés után a telefonunkba, hozzáírva a nevet – vagy legalább a cég nevét – s a beszélgetés végén még kifejthetjük, hogy nagyon örültünk a hívásnak, s örömmel megyünk az állásinterjúra. Így ebben a fordulóban megtettük a legtöbbet azért, hogy miénk legyen az állás!

Koncz Zoltán

okleveles mérlegképes könyvelő

A magyar könyvelők országos egyesületének tagja