A stílus, mint önkifejezés

„Az ember maga a stílus” – szoktuk mondani. De mit is nevezünk stílusnak, illetve stílusosnak? Nehéz lenne körülírni, hiszen mint sok minden más, ez is rendkívül szubjektív. Abban talán egyetérthetünk, hogy a harmónia, az önazonosság, illetve az esztétikum mind a stílussal kéz a kézben járó fogalmak. Érdemes azonban különbséget tenni stílus és divat között. Utóbbi folyamatosan alakul, változik, örök körforgás. A divat valójában a fogyasztói társadalmak által generált pillanatnyi igények, szükségletek előidézője. Ami egy adott momentumban, esetleg szezonban divatos, másikban nem feltétlenül kelt esztétikus, illetve harmonikus benyomást. Ezzel szemben a stílus örök, életre szóló, nem befolyásolhatják mesterségesen kreált szükségletek. Persze ez nem jelenti azt, hogy egy modern, divatos összeállítás nem lehet stílusos, vagy csak egy nagyanyáink korabeli gardrób lehet az. Csupán arról van szó, hogy a stílus szelektál, nem enged teret mindennek, ami divatos.
Az utóbbi években egyre többen (nők és férfiak egyaránt) ismerik fel a stílus fontosságát, és áldozzák fel a szeszélyes divatirányzatokat annak oltárán. Egyre tudatosabban próbálunk figyelni arra, hogy öltözködésünkkel, beszédstílusunkkal, gesztikulációnkkal, viselkedéskultúránkkal és az élet egyéb területeire kiterjedő választásainkkal milyen üzenetet közvetítünk a külvilágnak, hogy mit is kommunikálunk magunkról. Hiszen a stílus nem csupán az öltözék, hanem a fent felsoroltaknak egy sajátos, magával ragadó egyvelege. Ez a fajta tudatosság fokozottan jelen van az üzleti életben, de manapság a magánéletben is egyre inkább tetten érhető. Sajnos azonban az időtálló, kifinomult stílus kialakításának képessége sokunkból hiányzik, ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni.
Forrás: pixabay.com